Vajon újjászülethet egy ember még életében? India ősi védikus kultúrája sokáig ismeretlen tartomány volt a nyugati ember számára, de a jóga ma már igen elterjedt Nyugaton. De értjük annak valódi mélységét és célját? Mit adhat egy muzsikusnak ez a több ezer éves világ- és létszemlélet? Ezeket a kérdéseket tette fel magának Bíró Csilla, a Bíró Music Management impresszáriója, aki egy huszárvágással a koncerttermek pódiumát a jógatermek szőnyegére cserélte.
Az általad vezetett Bíró Music Management (korábbi nevén: Starlet) koncertügynökség fészkéből olyan világhírű művészek repültek ki, mint Baráti Kristóf, Várdai István, Farkas Gábor vagy Fülei Balázs. Most te is szárnyakat bontottál. Mi történt?
Ha mondjuk tíz évvel ezelőtt valaki közli velem, hogy én 2020-ban napi szinten jógázni fogok, sőt tanítani is fogom mindezt, aligha hittem volna neki.
Akkoriban nagyon más világban léteztem, s a Nyugat szokásos teljesítménykényszere, az aktív szervezőmunka, az üzleti utak, koncertek határozták meg mindennapjaimat, és persze mindazon feszültség, amit mindez hozott magával.
A zene mindig is a szenvedélyem volt, de mint tudjuk a szenvedély egyszersmind láncokat is jelent. A mókuskerék pedig folyvást halad, s szó szerint fizikailag is felőröl. Szükség volt hát újratölteni magam.
A jóga gyakorlása megszünteti a test és az elme tisztátalanságait s ezt követően az értelem és a bölcsesség fénye beragyogja az ember lényét. (Patanjali)
Miért a jógára esett a választásod?
elmét is elcsitítja. Nem volt könnyű megtenni az első lépést, míg 2014-ben elmentem életem első Hatha jóga órájára.
Másfél órával később rájöttem, hogy hogyan is kell valóban lélegezni, s ami még fontosabb, hogy a maga természetességével egy olyan átfogó nyugalommal töltött el, amit már rég nem éreztem.
Innentől kezdődően visszajáró vendéggé váltam a stúdióban, s egyre jobban elmerültem a gyakorlásban. Az életszemléletem, a táplálkozásmódom, s úgy a fizikai mint a szellemi állapotom fokozatosan új mederbe terelődött.
De hogyan kapcsolódott mindez a komolyzenéhez?
Egyrészt rájöttem, hogy a kettő között létezik egy különleges közös platform, amelynek köszönhetően ugyanarra a hármas egységre épül mindkettő:
a belső fizikai harmóniára – amelyet a zenében a helyes testtartás és hangszerkezelés, s a jógában is a megfelelő testhelyzetek, vagyis ászanák jelentenek;
a megfelelő légzésre, ami nélkül sem hangszeres, sem pedig vokális zene nem létezik – gondoljunk csak a helyes dallamformálásra és metrumra, a légzésszabályozás pedig belső energetikai okokból a jógában is alapvető fontosságú; s a tökéletes fókuszáltságra, hiszen egy zenész ugyanazon egyhegyű figyelemmel merül el az előadandó darabban, mint egy jógázó a meditációjában, amellyel egyszersmind kizárja a külvilágot és átadja magát egy olyan természetes folyamatnak, amely elvezeti egy olyan állapothoz, amelyet a belső béke és egy megelégedett derű nyugalma jellemez. Másrészt pedig pontosan ez a mélységeiben átélt azonosság – amelynek természetét talán éppen korábbi gyakorló muzsikus életem kapcsán érthettem meg – vezetett el ahhoz a belső igényhez, hogy mindezeket az eredményeket másokkal, elsősorban – ám természetesen nem kizárólag – muzsikustársaimmal is megosszam. Ugyanis a gyakorló muzsikus életviteléből adódó izmokat, csontrendszert, ízületeket, s a stressz kapcsán az ideg és bélrendszert érintő problémákat nagyon is jól ismertem saját tapasztalatból is.
A jó zenész: kiművelt hallás, kiművelt értelem, kiművelt szív, kiművelt kéz. Mind a négynek egyensúlyban/harmóniában kell lennie. (Kodály Zoltán)
Ezek szerint elsősorban a muzsikusok problémáira akarsz gyógyírt találni a módszerrel?
Pontosan, hiszen a fent említett problémákból később akár komoly betegségek is kialakulhatnak, amelyek nem egy ígéretesen induló művészpályát törtek már ketté, s kényszerítettek egy művészt pályaelhagyásra. De hangsúlyozni szeretném azt is, hogy az út mindenki számára nyitva áll, kortól, súlytól, nemtől, és mesterségtől függetlenül,
így mindenkit szívesen tanítok, legyen akár az út elején álló, aki bevezetést szeretne nyerni a jógába, vagy korábbi gyakorló, aki már meglévő tudása elmélyítésére vágyik.
Miben látod azt a legfontosabb felismerést, ami érzésed szerint a legtöbbet adta számodra a jóga gyakorlása során?
Az egyértelmű fizikai és szellemi harmonizáltságot már említettem, ahogy a mindennapi életünk belső feszültségeinek, viharainak lecsendesítését is. Ám talán a legnagyobb élményt az jelentette, hogy belső egységre leltem önmagammal, s ebből az élményből merítve boldogan és
büszkén vállalom azt a megvalósításra váró álmokkal és tervekkel telt 54 éves nőt, aki vagyok,
s ezen személyes belső megtapasztalás birtokában képessé váltam pontosan átérezni a velem egy cipőben járók érzéseit, akikkel a mai külsőségek és hamis látszatok zavaros ködeibe vesző világa megpróbálja elhitetni, hogy másmilyennek, jobbnak, szebbnek, fiatalabbnak kell lenniük. A lényeg azonban az, hogy fizikai valónkban is fogadjuk el önmagunkat, s ezt az élményt vállaljuk is fel. Ennek felismerésében is hatalmas segítség a jóga, mert harmóniába hoz nemcsak önmagunkkal, de a környezetünkkel és valamiféle abszolút igazsággal is, s segít felismernünk mindezek alapvető azonosságát, s az összetartozás valóban felemelő megtapasztalását.
A jóga gyakorlása egy alapvető mérték és arányérzéket teremt. Mivel testünkre mint elsődleges hangszerünkre kell hagyatkoznunk, megtanulunk játszani rajta, kinyervén belőle a legteljesebb zengést és harmóniát. (Yehudi Menuhin)
forrás: https://fidelio.hu/
