Bíró Csilla

Ha azt mondják nekem tíz évvel ezelőtt, hogy mára tradicionális jógát, pránajámát és csakrameditációt fogok oktatni, talán nem is hittem volna a fülemnek. Akkoriban életemet minden szinten áthatotta a teljesítményhajsza mókuskerekében forgó mindennapok világa, annak véget nem érő munkaóráival, szakmai utazásaival, és azzal az állandó feszültséggel, hogy netán lemaradok valamiről. Nem túlzás, azt mondanom, hogy akkori művészetmenedzseri életem fényévnyi távolságban volt mostani világomtól. Az élet édesapám hirtelen távozásával világított csak rá, hogy mennyire törékeny és mulandó lény is az ember, s milyen könnyen, s váratlanul fordulhat velünk a sors kereke. Ez döbbentett rá, hogy létezik egy másik út is, amelynek alapját a tudatos táplálkozás, a beragadt szokások meghaladása, a gyógyszerektől mentes élet, és mindenek felett a rendszeres testmozgás jelenti.

Vettem hát egy mély lélegzetet és elmentem életem első hatha jóga órájára. Másfél órával később úgy éreztem, hogy végre tudok lélegezni, s a testemet betöltő kellemes fáradtságon túl egész lényemet átjárta egy jóleső harmónia és derű. Ettől a ponttól kezdve rendszeres vendége lettem a stúdiónak. Érdeklődésem és kíváncsiságom nem apadt, s napról napra többet akartam megtudni arról, hogy mit, hogyan, s legfőképpen miért kell alkalmaznom azért, hogy az úton való haladásom a legmegfelelőbb lehessen. Pár évvel később elvégeztem egy 350 órás tradicionális jógaoktatói kurzust, amelyet 2018-ban egy 100 órás Chandra Krama sorozat követett. S ekkorra érett meg bennem egy újabb áttörés, amelynek során rá kellett jönnöm, hogy a puszta erőnlét és testtudatosság mindössze egy csepp a jóga tudományának hatalmas és szinte végtelenül mély tengerében. Így a jóga filozófiájában jobban elmerülve ismertem fel azt, hogy a test megregulázása eltörpül azon feladat mellett, amelyet az elme lecsendesítése, a nem egyszer emésztő erejű gondolatok feloldása, s az örökkön csapongó ego mindenáron fenntartott kontrollvágyának elengedése jelent.

Így újabb 100 órás képzés következett, amely az ászanák, a pránajáma és a mantrázás egységére épült.

Az út mindig belülről, önmagunkkal kezdődik, így haladtam hát én is önmagam fejlesztésével, s elmém, gondolati struktúráim, látásmódom, óvó-őrző tisztításán és építésén keresztül. Könnyen váltam vegetáriánussá, s életritmusom, alvásom, mindennapjaim egyaránt szervezett, nyugodt mederbe terelődtek. A jóga gyakorlása összehasonlíthatatlan módon olyan mértékű békét, derűt és nyugalmat hozott az életembe, mint korábban semmi más. Ekkora érett meg bennem az a gondolat, hogy mindazt az áldásos transzformáló erőt és hatást, amit én a jógának köszönhettem, másokkal is megosszam és segítsek mindazoknak, akik korábbi énemhez hasonlóan hitetlenkedő elmével futják mindennapjaik végtelennek tűnő köreit önnön maguk és a világ mókuskerekében.

Ez a szemlélet teljesen új viszonyrendszert teremtett az önmagamról alkotott képet illetően is. Rájöttem, hogy méltán és büszkén vállalhatom önmagam, az 54 éves nőt, aki telve van energiával, álmokkal, tervekkel, amelyek megvalósításáért mindent meg is tesz. Ezért biztatni szeretném mindazokat, akik testi-szellemi-lelki egészségük frissítése, karbantartása végett szeretnének önmaguk tenni valamit, jógázzanak velem! Kortól, súlytól függetlenül tégy önmagadért, mert a harmonikus, kiegyensúlyozott, stresszmentes élet igenis létezik. Ajándékozd meg magad a legtermészetesebb gyógyírral!

A jóga nem más, mint a test, a szellem és a lélek összhangja, amely egyszerre teremti meg számunkra a testi egészséget, segít felismernünk a tudat rezzenéstelen víztükröt idéző tisztaságát, s a lélek szívünk mélyéből felragyogó tökéletes és ragyogó fényét, amely lényünket átvilágítva összeköt bennünket szeretteinkkel, a körülöttünk rezgő és lüktető világgal, s magával az Abszolúttal. A jóga által magabiztossá válhatunk, mindent a maga valójában láthatunk és tapasztalhatunk, s ezáltal életünkért és döntéseinkért felelősséget vállaló, magunkra és környezetünkre igényes emberré válhatunk.

Jóga és zene

Pályámat zongoraművészként kezdtem, ezért pontosan értem és átérzem mindazokat az elkerülhetetlen testi problémákat és betegségeket, amelyek a zene nyújtotta felemelő és boldogságot adó teljesség érzete mellett egy gyakorló muzsikus életmódjából, előbb vagy utóbb, de óhatatlanul előadódnak. A legtöbb professzionális komolyzenész így a gerinc, a nyak, a váll, a karok, a derék, s a megrövidült hátsó combizom és térdinak komoly problémájának egyikével, vagy akár többjével küzd egyszerre.

S ekkor még nem is ejtettünk szót a stresszből fakadó migrénről, az alvásproblémákról és az emésztőszervi és bélrendszert érintő megbetegedésekről, amelyek nem egyszer akár pályaelhagyásra is kényszeríthetnek egy művészt. Mindez azonban másképp is alakulhat, ha a muzsikusok is megismerik a jóga testet és szellemet emelő erejét, s azokat a közös pontokat, amelyek a jóga, s egy muzsikus mindennapi gyakorlása és életfilozófiája között húzódnak.

HARMÓNIA, LÉGZÉS, FÓKUSZ = ÁSZANÁK, PRÁNAJÁMA, MEDITÁCIÓ