Hosszasan sorolja zenei pályája fordulatait és azt, miként jött rá, hogy a karrierje a tehetségek felismerésében, irányításában, pályára állításában teljesedhet ki, majd ez hogyan vezette őt Kaliforniába. Ott alapított családot, ott született meg a lánya, majd 33 évesen tért vissza Magyarországra.

A szenvedélyem a zene – vallja be már az elején Bíró Csilla, aki egész életében a művészettel, előbb koncertzongorázással, majd az utóbbi tizenöt évében művészeti menedzsmenttel foglalkozott, vagyis impresszárióként tehetséges fiatal zenészeket, együtteseket istápolt, menedzselt. „Szívem-lelkem mindig a művészeté volt, de azt is kezdtem felismerni, hogy csak egy életem van, és ez a pálya, amire ráálltam, felfalhatja az embert.” Itthon fejezte be az MBA-diplomát, majd a Budapesti Fesztiválzenekarnál szponzormenedzser lett.

Szenvedély és rabság

Az élet fordulatai azonban gyakran önállósítják magukat… A hirtelen sikerek után jönnek hullámvölgyek is, az örökös stresszben, kenyérharcban és az élet kényszerítette izgalmakban felőrlődhet a szellem, az egyéniség. A gyógyító sport helyett jöhet a működési kényszer. Közben rájön az ember, hogy hiába dolgozik éjt nappallá téve, nehezen éri utol magát. Vagyis váltania kell, kellene.

Bíró Csilla ezért önállósította magát. Hazai ügynökségek akkor még alig voltak, ő alakított egyet, a Starlet művészeti ügynökséget, 2007-ben: kiugróan tehetséges, fiatal zongoristák, hegedű- és csellóművészek, kamarazenészek menedzselését vállalta. Jó érzéke volt a választáshoz, hiszen legtöbbjük azóta élvonalbeli előadóművész, van köztük olyan is, aki a magyar klasszikus zenei élet igazi sztárja lett.

„A szívem a művészeté volt, de az ügynökségem a napi robotot is jelentette. Mi, ugye, általában két-három évre előre dolgozunk, nem vagyunk fix fizetéses alkalmazottak, hanem projektmenedzserek…” Azt, hogy a művészeti ügynökségek léte mennyire bizonytalan, jól érzékelteti, hogy az idei koronavírus-járvány miatt még a New York-i, 1930 óta működő Columbia Artists Music Management is tönkrement.

Csillának a szenvedélye a zene, de ugyanakkor rabság is. A folyamatos stressz enyhítésére megoldásokat keresett: jógázni kezdett, úgy, ahogy mások relaxálnak, futnak vagy tornáznak. Hamar kiderült: gyógyszer helyett választható a sport vagy a jóga. Sokáig tartott, amíg megtalálta a megfelelő jógatanárt, aki mellett önmagára tudott figyelni belső utazásában, megtanulhatott különböző légzéstechnikát és meditációt. Átalakította az étrendjét, megváltoztatta az életvitelét.

Talán másképpen is lehetne

A jóga nem csak a pózok (ászanák) helyes kivitelezését jelenti, hanem életmód is. A tudatos életvitel, egészségünk megóvása nem csak az, hogy mit eszünk, hanem az is például, hogy mit olvasunk, mit hallgatunk, kikkel vesszük körül magunkat. Fontos, hogy mivel tápláljuk a testet, a lelket és az elmét.

A váltás kezdeteire így emlékszik: „10 évvel ezelőtt el nem tudtam volna magam képzelni egy jógastúdióban, szótlanul, mozdulatlanul ülni vagy feküdni szinte kínzásnak tűnt! Éltem felnőttkorom aktív éveit nyüzsgő komolyzenei művészmenedzserként: teljesítmény–elismerés–hajsza, hosszú munkaórák, rengeteg utazás, létezés a semmiről le nem maradás izgatottságában.”

És a pőre valóság? Rendszeres migrénrohamok gyerekkora óta, a pörgő életmódot gyógyszerekkel próbálta csillapítani alkalmanként. A mókuskerék pedig sebesen pörgött, egészen a 72 éves, egyébként egészséges édesapja tragikus haláláig. „Ez döbbentett rá, hogy talán másképpen is lehetne élnem! Vett egy nagy lélegzetet, és elment hatha jógaórára. „90 perc után úgy éreztem, hogy végre tudok lélegezni, a testemben is jóleső fáradtságot tapasztaltam, és mintha jobb hangulatom is lett volna! Aznap éjjel, hosszú idő után, pihentetőbben aludtam.”

Muzsikusgondok

Visszajáró vendég lett a jógastúdióban. Egyre többet akart tudni: mi miért jó, hogyan kell, hogyan óvja meg magát a sérülésektől, mind kíváncsibbá vált! Majd tovább tanuló, tradicionális kurzusokat végzett el, oktatói vizsgákat tett. De nem azért, hogy ő legyen a nyolcezredik jógaoktató, nem… Önmaga gyógyítója, teste-lelke óvó-őrző ápolója.

Könnyen vált vegetáriánussá, az éjjeli bagolykodást felváltotta az éjfél előtti elalvás! „A jóga gyakorlása mindenképpen rendszert hozott az életembe, összehasonlíthatatlanul nagyobb nyugalmat, mint korábban! A migrénje gyakorlatilag megszűnt. Egyébként igen impulzív természete visszafogottabbá vált. „Vállalom, aki ma vagyok: 54 éves, 66 kilós, 166 centiméteres nő, teli energiával, álmokkal, tervekkel, amelyek megvalósításáért mindent meg is teszek!”

Mivel eredendően zongoraművész volt, Csilla tökéletesen érti és érzi muzsikustársai gondját-baját: az életmódjukból, a hangszer használatából eredő, az alkotás okozta teljesség érzete mellett előbb-utóbb jelentkező testi problémákat, betegségeket. Hát-nyaki gerincproblémák, állandó derékfájdalom, stressz okozta migrén, pánikbetegség, alvászavar. Mivel ismeri a muzsikusok életmódját, elsősorban nekik szeretné felajánlani a segítségét, a jógaoktatást, a tanácsait. Így lett Bíró Csilla bátor újrakezdő.

„A művészsors nehéz kenyér, a rengeteg munka és a kínkeservesen elért sikerek kéz a kézben járnak. Szükségem volt még valamire, ezt találtam meg a jógában. De ez még csak az én örömöm. Ami ennél fontosabb: a jógának köszönhetően szerzett pozitív tapasztalataimat szeretném megosztani másokkal, például zenészekkel, hogy ezzel is segíthessem őket a pályájukon.”

Csilla mottója: „A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik!”
szerző: Rege Sándor

Forrás: otvenentul.hu

Fotók: robertbalog.com